A ZTE (újra)kezdő 11-e 

Ma már egyértelmű: sporttörténeti eseményekről tudósított  1957. június 7-ikei számában a Zalai Hírlap. A Változások Zalaegerszeg sportéletében  (fő)című összeállítás (kérem,  kattintson  a cím feletti első három képre!) arról tájékoztatta  olvasóit, hogy a Z. Dózsa és a Z. Petőfi alig párhónapos fúziója megszűnt, a  Z. Ruhagyár (korábban  Z. Vörös Lobogó) meg a Z. Petőfi  (1956-ban Z. Bástya) pedig egyesült, és a  patinás Zalaegerszegi TE nevet választotta. Az új, helyesebben az újjáalakult klub természetesen labdarúgó szakosztályt is működtetett, amelynek elsőszámú csapata - a ruhagyári együttesnek (lásd: a cím feletti tablót!) az előző évi megyei bajnokságban kivívott elsősége  révén - helyet kapott az NB II Nyugati csoprtjában.

Az anyagilag a ruhagyár, a megyei meg a helyi tanács, valamint a  Ruhaipari Dolgzók, illetve  a Közalakalmazottak Szakszervezete által támogatott ZTE egy csapásra a város, sőt a megye reprezentáns egyesülete lett. Életképessége szempontjából igencsak meghatározó jelentőségű volt, hogy a legnépszerűbb sportágban milyen erősségű gárdát sikerül kialakítania. Méghozzá meglehetősen rövid idő alatt. Nos, az erőfeszítéseket siker koronázta, mert a szintén NB II-es Z. Dózsa Barnát, Petriket, Belákot, Németh ,,Bogyit'' és Bölcsföldit átengedte újdonsült riválisának.  Valóságos főnyereménynek számított az NB I-es Szombathelyi Haldásból nyoc esztendő után hazatért, még mindig kiemelkedő tudású és igen sokoldalú Dombai.  A csatárgondokon  a Sümegről igazolt, villámléptű Marancsics enyhített, Vácról pedig egy ifjú fedezet-összekötő reménység, Madár érkezett. Természetesen  a ruhagyári csapat legjobbjai, Rajkai, Gáspár I., Pásztor, Kovács Gy., Milley, illetve a ,,petőfis'' Loppert T. is több kevesebb eséllyel pályáztak az első csapat egy-egy posztjára. A mester, Szeder István rövid kísérletezés után a Barna - Németh, Dombai, Petrik - Belák, Madár - Marancsics, Kovács Gy., Milley, Bölcsföldi, Durgó összetételű 11 mellett döntött. Ők debütáltak (ha az előző, aláhúzott  szóra kattint, meghallgathatja  az első egerszegi NB II-es rangadó rekonstruált rádiós beszámolóját), aztán 1957. augusztus 19-ikén a már az előző évadban is másodosztályú Z. Dózsa idegenbeli, 2:0-ás legyőzésével (részlet a ZH tudósításából a jobb oldali képen). A felsoroltak nevéhez fűződik a ZTE első országra szóló  sikere is: szeptember 15-ikén 4:2-re verték a korábban NB I-es, későbbi bajnok Győri Vasas ETO-t! Emellett azzal is felhívták magukra a figyelmet, hogy a Nyugati csoport együttesei közül a legtovább (a 9. fordulóig) maradtak veretlenek. Végül aztán - Szeder István érthetelen távozása miatt jó ideig edzőválsággal küszköve is - a 7. helyen kötött ki az újonc zöld-fehér alakulat, amelynek (újra)kezdő 11-éről, kérésemre, a ruhagyári csapat erőssége, Gáspár László (Zalaegerszeg, 1936. 10. 19.), alias Putyusz, mondott szakmai véleményt. (Mielőtt ezt közreadnám, szomorú érdekességként idekívánkozik, hogy a hajdani meccstudósításokban Gáspár III-ként szereplő csatár bal lába háromszor tört el ugyanazon a helyen, először 1957 májusában még a Z. Ruhagyár színeiben, Veszprémben, majd 1958-ban és 1961-ben már a ZTE játékosaként - edzésen, illetve edzőmeccsen. Így aztán  a korábi megyei ifiválogatott  baloldali támadó előbb játszott a Pápai Textiles futballistájaként az NB II-ben, mint  - és csupán 1-szer ! - zetésként... A  Z. Dózsa edzőjeként viszont bajnoki címet nyert az NB III-ban, csapatával kiverte az NB I B-s ZTE- t az MNK-ból, az NB II-ben pedig olyan, későbbi NB I-es, illetve egészen kiváló  futballisták  dolgoztak a keze alatt, mint Mihalecz, Déri, Józsi M. , Rácz, vagy Varga M., Sipos K., Pávlicz , Dervalics Cs. stb.). 

 Ezek után legyen a szó Putyuszé, aki egykori társainak természetesen csak az  erényeit ecseteli. Íme: 

,,Barna Sanyi  (Fót, 1933. 10. 01.-Győr, 2001. 06. 01.) már a  Z. Dózsában  kimagasló képességű kapusnak számított. Máig büszke vagyok arra, hogy egyszer sikerült Neki gólt lőnöm.  Nemcsak a vonalon jeleskedett, hanem kifutásai, láb elé vetődései is elsőrangúak voltak. Méltán került be az NB II válogatottjába. Saját szempontjából feltétlenül kár, hogy kissé későn tudott csak átigazolni az ETO-hoz, amelynek egyik erősségeként járult hozzá 1963-ban a győriek magyar bajnoki címéhez. 

Németh József  (Zalaegerszeg, 1933. 01. 02.),akit talán mindenki csak Bogyiként ismer,  már 20 éves korában, 1953 márciusában bekerült a Z. Vörös Meteor NB II-es csapatába - középcsatárként. Ősszel pedig - Szőcs Jancsi távozása után - középhátvéd lett.  Szinte törékeny testalkata ellenére hihetelenül keményen, határozottan lépett közbe, megelőző szereléseit, keresztezéseit ma is tanítani kellene. Ráadásul rúgótechnikája és lövőereje is átlagon felüli volt. Először jobb-bekket játszott a Zetében, hamarosan azonban igazi helyén, centerhalfban vált csapata kulcsemberévé. Talán élete legjobb formájában volt, amikor, egészségi okok miatt, sajnos,  hosszú kihagyásra kényszerült...

Dombai Karcsi  (Zalaegerszeg, 1924. 05. 22.-Zalaegerszeg, 19876. 01. 19.) már a Z. Vasútban megmutatta oroszlánkörmeit. Kissrácként az ő - meg Jóska bátyja - játékát kedveltem a legjobban. Aztán elment Szombathelyre, s az NB I-es Haladásban - pedig akkor a magyar foci a világ legelső vonalába tartozott! - szinte hétről hétre remekelt. Jóval a harmadik X-en túl is igazi vezéregyéniségnek számított az új ZTE  első kapitánya. A szurkolók szerint ő volt a csapat esze. Eleinte középhátvédet játszattak vele,  combizom-szakadásából felépülve azonban hátravont center lett, s azon a poszton elegáns játékmesterként - forintos labdáival, bombalövéseivel, fifikás góljaival -  egészen a dobogóig vezérelte társait az 1958-59-es évadban. 

 Petrik Pista (Budapest, 1933. 11. 12.-Zalaegerszeg, 1995. 08. 21.) is méltán kaphatta volna meg - már Mészöly Kálmán előtt - a ,,Szőke Szikla'' becenevet. Rendkívül kemény, szívós, felfutásokra is vállakozó balhátvéd volt. Lövőerejéről sok kapus, például a legendás Rapp Imre is tudna mesélni. Nem rég találkoztam egy NB I-t is megjárt akkori jobbszélsővel, aki még ma is arra a legbüszkébb, hogy életében egyszer-kétszer ,,el tudott menni'' Petrik mellett...

 Belák Jancsit  (Dunakeszi, 1933. 12. 27.) már a Z. Dózsában ,,kiszúrtam''.  Azt mondják, ő volt a védekező fedezete a liláknak, majd a ZTE-nek is. Hát, kérem, ez az ember az első perctől az utolsóig megállás nélkül tekert, szinte lélegzethez sem engedte jutni ellenlábasát,  s ha lehetősége nyílt, felvitte és kapura zúdította a labdát.  Fejjátéka pedig nemcsak hátul, elől is aranyat, sőt, 1960-ban NB II-t ért. A 88. percben, nem akárkinek, hanem a svájci VB-re is kijutott - ekkor már a Láng SK-ban védő - Gulyás Gézának bólintotta be Budapesten a bentmaradást jelentő győztes gólt!

 Madár Gabinak (Vác, 1938. 10. 18.) már az első labdaérintésekor látszott, hogy nem véletlenül volt tagja a magyar ifjúsági válogatott keretnek. Technikai képzettsége, 40-50 méteres keresztlabái, lövőereje és cselezőkészsége révén, bár a csapat Benjáminja volt, igen hamar a gárda játékának egyik meghatározójává vált. Nem véletlen, hogy 1959-ben őt vitték el a ZTE-ből elsőként NB I-es együtteshez, nevezetesen a Haladás VSE-hez. Ott sem vallott szégyent, de családi okok miatt, 1961-ben  haza kellett mennie Vácra. Szerintem, nagy szerencséje a Zetének -  s talán Neki is -,  hogy később visszajött, méghozzá végleg Egerszegre. 

Marancsics Imre  (Körmend, 1932. 10. 25. -  nyilván az idősebbek tudják - Pista  bátyámat szorította ki a csapatból, s ha nem is örültem Szeder mester választásának, hamar beláttam, hogy jól döntött. Imre ugyanis minimum olyan gyors volt, mint a testvérem, az összjátékban is ügyesen vett részt, s ami a fő: a védők mögé beindulva állandó gólveszélyt jelentett. A fentebb már emlegetett első nagy diadalban, az ETO legyőzésében döntő részt vállalt, hiszen a későbbi sokszros B-válogatott Tamást szinte akkor hagyta faképnél, amikor akarta, s lőtt két pazar gólt, mindkettőt a jobbösszekötő(!) helyéről. Kár, hogy rendre kiújuló térdsérülése és egyre növekvő iskolai elfoglaltsága - a Zrínyi Gmnázium testnevelő tanára volt - miatt elég hamar abbahagyta a játékot.

 

Kovács Gyuszit  (? 1933. ? ?*) emberként és focistaként is igen kedveltem. Technikás, elég jól cselező, ötletesen passzoló, s mindenek előtt nagy mezőnymunkát végző játékos volt. A Lobogóban egymást jól megértő összekötő-társakként  güriztünk a bajnoki címért. Sajnos a ZTE-ben nem sokat játszott, mert elhagyta az országot. Végül - tudtommal - Ausztráliában telepedett le. Sokáig többen is leveleztek Vele, de már hosszú ideje semmi hírt nem hallottam felőle. Remélem: most is jó egészségben él!

 

Milley Sanyival (Zalaegerszeg, 1933. 07. 15.-Zalaegerszeg, 1993. 02. 22.) szintén együtt játszottam a Ruhagyár NB II-es jogot kiharcolt együttesében. Valamennyien igyekeztünk minél többször helyzetbe hozni, bár az igazság az, hogy Neki sokszor nem is kellett helyzet ahhoz, hogy gólt lőjjön. Elképesztő erővel, s minden helyzetből  rögtön megcélozta a kaput, s igen jól is fejelt. Nem véletlenül lett gólkirály 1958-59-ben a Nyugati csoportban. Becsületemre mondom, akadt néhány olyan találata, hogy  ma sem tudom, hogyan szerezte, s  amilyeneket  azóta sem láttam! Később, a Korsós Pista fémjelezte Z. Dózsában is igazi gólzsák volt, s néhányszor ő döntötte el a lilák javára  a  helyi NB II-es rangadót.

 

Bölcsföldi Pistát (Zalaegerszeg, 1933. ??-Zalaegerszeg, 1996.??) a Z. Építőkben ismertem meg, ő már menő volt ott, amikor én odakerültem 15 évesen. Felnéztem Rá, s mindig nagyon kedveltem. Technikás, jól cselező, fejelő, belül és a széleken is használható támadóként méltán tartották sokra az ellenfelek edzői is. A Pápai Textiles mestere például engen bízott meg az őrzésével a ZTE elleni egerszegi meccsen. Azt hiszem élvezetes párharcot vívtunk, bár én talán csak akkor az egyszer játszottam komolyabb mérkőzésen balfedezetet. Az edzőm megdicsért, mert Pista nem tudott ,,rólam'' gólt lőni. Az újjáalakult Zete első két NB II-es gólját viszont ő szerezte - az elsőt - Kocsis-módra - hanyatvetődve, ollózva...

 

Durgó Jóska (?, 1931. ??-?1994.??): Köpcös, csupaizom ,,tűzgolyó'', elképesztő lövőerővel. Nem vonalszélső volt, hanem kapura törő bombázó. Emlékszem: 1955-ben a Bázakerettye Egerszegen, az ő mesternégyesével, 5:1-re verte meg az akkor még a megyei bajnoki címre igencsak eséllyel pályázó Törekvést. Igaz, ki kellett szolgálni. Nem tudom az okát, de a ZTE valahogy nem tudta hasznosítani Jóska erényeit...''

 

Putyusznak megköszönve az emlékidézést még annyit: az újrakezdő 11 valamennyi tagja szerepelt az 1958-59-es - nevezzük így - bronzcsapatban is. Rajtuk kívül még a kőkemény, remekül helyezkedő, taktikailag igen fegyelmezett   Gáspár Géza  (Putyusz másik bátyja),  az NB I-et (Haladás VSE) megjárt, Egerszegre visszatért, mozgékony, ötletes, de elsősorban élményszámba menő fejjátékáról és sokoldalúságáról nevezetes, (sajnos a közelmúltban elhunyt)  csatár, Kelemen László (Lenti, 1931. 12. 01,-Zalaegerszeg, 2007. 10, 07.), az Uzsabányáról érkezett, szinte bármelyik poszton bevethető, gyors, gólratörő, de a védekezésben is jeleskedő Nagy László, valamint a már  jól kombináló  támadóként megismert, nagy munkabírású, pontosan beadó balszélső,  Ebedli István  is sok meccsen  szerzett  örömet a ZTE egyre népesebb táborának.  

 

 

* = Tisztelettel kérem a játékos általam fel nem lelt családtagjait, barátait, ismerősit, hogy segítsenek a hiányzó adatok pótlásában. (Levélcím: Tarsoly József, 8900 Zaéaegerszeg, Pais u. 11., I/5.) Fáradozásukat előre is köszönöm. 

 


    

 

 

  

 

   

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

         

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

%

Oldalmenü
Naptár